Amikor kiléptünk a napsütésbe, éppen Karcsi jött felénk totál elvörösödve.
- Mi a baj? - kérdeztem aggódva.
- Hú. Elküldtek - dadogta, és anélkül is tudtam , hogy elmesélte volna. Minden bizonnyal szétalázták.
- Na ebből elég - bólintott Kinga, és megindult a pad felé.
- Várj, nem küldhetjük el őket, ez egy szabad pad - siettem utána mert Kinga totál beőrült.
- Nem, az a mi helyünk. Végzősök vagyunk. Átülnek máshová. - fújtatott Kinga, mi meg Virággal futólépésben követtük.
Az öt lány úgy nézett ránk mintha csak szívességet tennének. Ezek tényleg kilencedikesek? Húúúúú.
- Egy-kettő,felállni - tapsolt kettőt Kinga, minden bevezetés nélkül.
- Mer' ? - kérdezte egy festett szőke hajú Barbie baba.
- Majd mindjárt elmagyarázom. Kitti indíts!
- Te nekem ne mond meg hogy mit csináljak.
- Nézd ezt már megbeszéltük. Minimális kommunikáció, egymástól messze. Így mindketten túléljük ezt a közös évet. Úgyhogy leszel szíves máshol fecsegni a barátnőiddel.
- Nem félek tőled - hunyorgott Kitti.
- Pedig jobban tennéd. Na, tűnés! - ragadta meg Kinga a húga karját és felrángatta a padról.
Családi konfliktus. Mi Virággal szerettünk volna kimaradni belőle, úgyhogy néma csendben figyeltük az eseményeket.
- Eressz már el. Nekünk ez a helyünk. Innen jól látjuk a pasikat - vigyorgott össze a barátnőivel Kitti. Kinga hitetlenkedve meredt rá.
- Pasikat? A pasikat? Na ne röhögtess már. A te korodban maximum Justin Bieber háttérképe jelenti a pasit. - mondta könyörtelenül. Kitti nem ijedt meg, felállt Kingával szemben, aki bevetette az adu-ász "nővér " kártyát. - Apropó, anyu tudja, hogy ilyen göncben jöttél suliba? Mert, ha jól emlékszem reggel még más volt rajtad - nézett végig rajta Kinga kifejezéstelen arccal.
- Szemét - sziszegte Kitti, és feltápászkodott. A többi lány követte, és átcsörtettek az árkádok alá.
- Megáll az eszem. Taknyos tizennégy évesek - ült fel a pad támlájára Kinga.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése